Cím: Hot Summer
Páros: JeongHao (SEVENTEEN; Jeonghan x Mingha/THE8)
Besorolás: +12
Figyelmeztetés: szexuális aktus és meztelenség említése.
Összefoglalás: Yoon Jeonghan kifejezetten utálja az idei nyarat. Túl nagy a meleg, túl sokat izzad még semmittevés közben is, rosszul van, ha meleg ételt kell ennie és állandó kedvetlenség gyötri. De még ebben az embertelen forróságban is van valami, valaki, aki miatt Jeonghan hajlandó elhagyni a hűvös, légkondicionált ház védelmét.
A nap magasan járt a felhőtlen kék égen, miközben Yoon Jeonghan azon gondolkodott, hogy kilépjen-e a hátsó teraszra, a tomboló nyári melegbe, vagy várjon még egy keveset a hűvös házban. Meztelen talpának jól esett a konyha hideg padlózata, az éppen elkészített limonádéját pedig szinte teljesen megitta; a pohárban már csak az olvadó jég és a citromkarika maradt meg.
Jeonghan pohara mellett ott várt egy másik is, mely még érintetlenül pihent a konyhaszigeten arra várva, hogy a szőke fürtös fiú kivigye annak, akinek készítette.
Aki nem ismerte közelebbről, annak úgy tűnhetett, hogy Jeonghan egy energikus, folyton a társaság középpontjában lévő személy volt. Nem titkolta, mennyire magabiztos a külsejét illetően, ami nem is lehetett véletlen, hiszen lélegzetelállítóan nézett ki. Mindig járt valami a fejében és folyton csinálni akart valamit, mert nem szeretett egy helyben lenni. Ő volt az, aki mindig elsőnek vetette fel, mit kellene tenniük annak érdekében, hogy egy percig se unatkozzanak a barátaival. Gondoskodott mindenkiről, valamint folyamatosan azon gondolkodott, miként érezheti magát jól mindenki.
Ez volt Jeonghan azon oldala, amit bárki láthatott, ha csak egy pillantást vetett rá. De csak az igazán közelállók ismerték azon tulajdonságait, melyet nem mutatott ki a világ felé.
Nagy társaságban hiába mutatta, milyen energikus személyiség, hamar kifáradt a folyamatos éberségtől. Voltak olyan napjai, amikor még az ágyból se akart kikelni, mert úgy érezte, a teste minden egyes porcikája azért imádkozott, hogy a pihe-puha párnák, selymes takarók és mélyre süppedő matrac között aludja ki az elhasznált energiáját.
Ugyanezt érezte most is, ahogy a teletöltött limonádés poharat figyelte, melynek üvegén elkezdtek versenyt futni a vízcseppek, lefolyva egészen a konyha márványzatáig. Ha Jeonghan túl sokáig vár, akkor a sok jégkocka mind megolvad, az ital pedig kifut a pohárból.
De Jeonghannak semmi kedve nem volt kimozdulni a házból, még azért a pár méterért sem, amíg a limonádét oda adja a tulajdonosának. Frusztráltan túrt bele szőke fürtjeibe, össze is kócolva hajkoronáját, ahogy arra gondolt, milyen meleg lehetett a teraszajtó túloldalán. Már csak ennyitől izzadni kezdett a homloka és a tenyere, ami csak még jobban elvette a kedvét.
Az elmúlt évek során a nyarak egyre melegebbek lettek, Jeonghan pedig egyre kevesebb kedvet talált ahhoz, hogy ilyenkor kimozduljon. Régen szívesen pancsolt a medencében, vagy a tengerparton akár órákig, nem törődve a tűző nappal, ahogy a forró, frissen sült kaják sem okoztak neki gondot. Kifejezetten imádta, ahogy a napsugarak melegen táncoltak a bőrén, nyár végén pedig szívesen dicsekedett azzal, mennyire lebarnult.
Ezúttal viszont hiába volt nyár közepe, sőt, lassan a nyár végébe torkollott az idő, ő még mindig olyan világos bőrrel rendelkezett, mint általában mindig. Napozni se tudott olyan melegben, ahol már csak attól folyt róla a víz, ha lepakolta a cuccait és félmeztelenre vetkőzve próbált meg egy kis színt magára szedni.
A meleg ételekről pedig hallani se akart. Szinte rosszul lett, mikor a korai nyaralásukat követően grillezett húsokat evett. Az extrém meleg hőmérséklet és a sütögetés miatt majdnem elájult, a finom ételek pedig keringőt jártak a gyomrában, amit pár pohár hideg kóla és egy hosszabb pihenés után tudott csak elmulasztani. Azóta szinte csak szendvicseket, gyümölcsös tálakat, fagylaltot és olyan ételeket tudott leszuszakolni a torkán, melyeket kifejezetten hidegen lehetett fogyasztani. Napközben az összes meleg, sült, vagy forrón tálalt ételt messzire elkerülte, miközben alig várta, hogy a nyár múlásával régi étvágya visszatérjen.
Végül - mivel így is, úgy is ki kellett mennie a kertbe a limonádéval, vagy limonádé nélkül - felkapta a teli poharat, felvette kinti papucsát és elindult a teraszajtó felé, amit azzal a lendülettel ki is nyitott. Viszont azonnal megbánta tettét. A forró levegő konkrétan arcon csapta, mikor még a küszöböt se lépte át.
Mindössze egy térdig érő sportgatyát és vékony inget vett fel, amit be sem gombolt, így szabadon hagyva mellkasát és lapos hasát, de még ennek ellenére is úgy érezte, hogy a delelő naphoz túl vastagon öltözött fel.
Szerencséjére a jeges limonádéval tudta kicsit hűteni az arcát, a terasztól pedig nem volt olyan messze a kert vége. Le a lépcsőn, át a füves területen, egészen a sűrű lombozatú fákig, melyek árnyékában ott hevertek a vásznak, vázlatfüzetek és festékek sokasága, az étkező asztal társaságában. Még a két törzsre felerősített hintaágyat is jól láthatta, amiben az a személy feküdt, akinek az italt szánta. Csak pár méter az egész, utána pedig visszamehetett a hűvös házba.
Pár lépéssel el is érte az árnyékos részt, ahol sokkal elviselhetőbb lehetett a meleg, de Jeonghan azonnal fáradni kezdett. Ott tartott, hogy beleiszik a limonádéba bosszú gyanánt, amiért ki kellett lépnie a szabadba, ám végül türtőztette magát, a poharat pedig lerakta az asztalkára.
Ahogyan a teraszról láthatta, a földön, vagy egy-egy fának támasztva el nem kezdett, fehéren hagyott és száradó, festékektől díszes vásznak egyaránt hevertek mindenfelé. Piszkos, esetleg éppen tiszta vízzel teli festékes edények, paletta tele rászáradt akrillal és kisebb, nagyobb tubusok különféle színekben. Vázlatfüzetekből szintén nem csak egy volt a fűben, Jeonghan pedig jól tudta, a legtöbb már szinte betelt és csak pár oldal maradt üresen.
Mindezek felett pedig ott lógott, két fa törzséhez kötve egy fehér hintaágy, amiben ott hevert egy Jeonghan korabeli fiú.
Xu Minghao a szőke hajúval ellentétben imádta a nyarat, sőt, ahogy Jeonghan szinte el sem akarta hagyni a házat, míg a nap fent járt az égen, őt alig lehetett visszatartani attól, hogy kint töltse az egész napját. Állítása szerint, ilyenkor több az ihlete, ráadásul nyugodtabb lesz a szabad levegőn való pihenéstől, a fák árnyékában eltöltve az idejét olvasással és festéssel, Jeonghannak pedig nem volt szíve elvenni tőle mindezt azzal, hogy a házban tartja maga mellett.
A melegre való tekintettel Minghao úgyszintén térdig érő farmernadrágot viselt, vékony fehér inggel párosítva, ugyanúgy végig kigombolva. Lenövesztett, fekete haja takarta a fél arcát, de Jeonghan még így is látta, hogy szemei csukva voltak. Valószínűleg elaludt, miután megkérte a szőke hajút a limonádé elkészítésére.
Ha Jeonghan valami miatt hálás lehetett a nyári időszaknak, az Minghao napbarnított, enyhén izmos teste. A kigombolt ing miatt és az alvó Minghao tudatlanságának hála, szemérmetlenül legeltethette rajta szemeit. Talán nem is kellett végül beleinnia abba a limonádéba, ha pár percig még élvezhette az elé táruló látványt. Sőt, ha közelebb mehetett volna hozzá...
Vigyázva a földön szétszórt festékekre, pár lépéssel ott termett a fiú mellett, aki továbbra is mozdulatlanul feküdt a hintaágyban. Mikor Jeonghan a fekete fürtökkel félig takart arc fölé hajolt, Minghao még mindig egyenletesen véve a levegőt aludt, könyvét csupasz mellkasához ölelve, ami kissé eltakarta Jeonghan elől a lényeget, de nem merte megkockáztatni, hogy felébreszti a másikat azzal, hogy elmozdítja a zavaró tárgyat. Abban a pillanatban nem is a könyv volt a lényeg.
Egyik kezével óvatosan kisöpörte a rakoncátlan hajszálakat Minghao arcából. Figyelve, hogy éppen csak hozzá érjen a másik meleg, barnás bőréhez, ujjaival végig simított a homlokán, a szeme alatti részen és az álla vonalán, szemével végig követve mozdulatait. Utolsónak pedig Minghao száját hagyta; először az alsó, majd a felső ajkait is megérintette, miközben egyre jobban közeledett hozzájuk saját ajkaival.
Egyetlen lopott csók az ő alvó hercegétől és már mehetett vissza a házba a fullasztó meleg elől.
A dolgok viszont nem úgy alakultak, ahogyan azt ő eltervezte, mivel a pillanat tört része alatt nyúlt csuklójáért az a kéz, mely egészen addig a Minghao mellkasára fektetett nyitott könyvet tartotta, majd azzal a lendülettel rántotta Jeonghant a hintaágyba. A szőke hajú egy ijedt kiáltást elengedve feküdt Minghaora, a hintaágy pedig a löket következtében jobbra-balra kezdett billenni.
Míg Jeonghan azon aggódott, hogy mindjárt szívrohamot kap, Minghao nevetve ölelte magához a másikat, ki teljesen elterült rajta.
- Nem vagy normális! - kiáltotta egyből Jeonghan, ahogy összeszedte magát. A fekete hajú már nem nevetett, de arcán ott volt az a pimasz vigyor. - Mi lett volna, ha mindketten leesünk a földre?
- Ne aggódj, nem hagytam volna, hogy bajod essen - felelte szórakozottan Minghao, hangjában egy cseppnyi megbánást sem tanúsítva. Közben egyik kezével kiszabadította könyvét Jeonghan feje alól, hogy utána a kis asztalkára pakolhassa, a limonádé mellé. Pár lapja már így is gyűrött lett, de ez most egyiküket se érdekelte különösebben.
A szabaddá vált csupasz mellkast meglátva pedig Jeonghan már nem haragudott annyira, mint kellett volna. Karjaival a hóna alatt átölelve párját kezdte apró csókokkal ellepni annak napbarnított bőrét, amit Minghao először meglepődve fogadott. Viszont miután letette a könyvet, karját pedig a rajta fekvő köré fonta, szája ismét széles mosolyra görbült.
- Ilyen gyorsan megbocsájtottál?
- Ha nincs ló, jó a szamár is - vágott vissza csípőből Jeonghan, abbahagyva párja mellkasának csókolgatását. - Elrontottad a tökéletes Csipkerózsika-csókomat, szóval valamivel ki kell engesztelnem magam.
- Nincs arra semmi szükség, ki engesztellek én szívesen - közeledett ajkaival Jeonghanhoz, ám az utolsó pillanatban a szőke hajú inkább elfordította a fejét, így Minghao a homlokára adott egy cuppanós puszit. - Hé!
- Meleg van, be akarok menni - morogta maga elé Jeonghan úgy, hogy a másik is tökéletesen hallhassa. Meg is próbált felkelni, de párja karjai igen stabilan tartották, neki pedig nem maradt ereje küzdeni. - Megsülök.
- De hát árnyékban vagyunk.
- Attól még melegem van - felelte durcásan, közben visszafordulva Minghao felé, állát a korábban csókokkal beborított mellkason pihentetve. - Nem is értem, hogy bírod ki egész nap.
- Nem olyan vészes - felelte mosolyogva Minghao, majd újra próbálkozott a csókkal, amit Jeonghan ezúttal engedett neki.
Vékony, festéktől maszatos ujjaival a hosszú szőke tincsekbe túrt, ahogy elmélyítette csókjukat, Jeonghan számára pedig megszűnt a külvilág, azzal együtt pedig az elviselhetetlen meleg. Kicsit jobban megemelte a felső testét, hogy mindketten kényelmesebben elérhessék egymást, közben érezte, ahogy Minghao szabad keze - amelyik nem a haját kócolta éppen össze - feltűri a kigombolt inget, csupasz hátát simogatva. A kellemesen bizsergető érzés hatására Jeonghan egy halk sóhajt engedett a csókjukba, amire válaszul a fekete hajú csak fokozta annak hevességét. Meztelen mellkasuk egymáshoz simult, lábaik teljesen összegabalyodtak, a levegő pedig egyre forróbbnak érződött körülöttük, ami nem csak a nyári időjárásnak volt köszönhető.
Jeonghannak ez csak akkor tűnt fel igazán, mikor a csókjukat megszakítva Minghao áttért a nyakára, hogy ott adhasson felhevült bőrére apró puszikat.
- Oké, oké, elég lesz! - ült fel egyből Jeonghan, így a másik kénytelen volt elengedni őt. Mindketten szaporán vették a levegőt, szemükkel pedig vággyal telve figyelték egymást. - Ha ezek után azt mered mondani nekem, hogy nem jössz be velem, akkor nagyon mérges leszek.
- Az bizony nem lenne jó - felelte pimaszul Minghao, továbbra is levegő után kapkodva, ajkait végig simítva nyelvével. Jeonghan képtelen volt nem végig nézni ezt az apró mozdulatot, ami a párjának szintén feltűnt, a mosolya pedig csak még szélesebb lett. - Bár izgalmasabb lenne, ha itt kint folytatnánk.
- A szomszédok pedig biztos örülnének az ingyen meleg pornónak - forgatta a szemét Jeonghan, de közben kezeivel az alatta fekvő hasát és mellkasát simogatta, amire viszonzásul Minghao a derekát és a combját kezdte cirógatni. - Ne kéresd magad, csak gyere be velem.
- Csak egy kicsit maradjunk még - vetette be inkább a könyörgést, hátha a kiskutya szemek meggyőzik a másikat, viselje el a meleget még egy ideig. - Ígérem, ha most itt maradsz addig, míg megiszom a limonádét, utána pedig segítesz bepakolni a cuccaimat, akkor azt csinálunk, amit te akarsz.
Az ajánlat hallatán Jeonghan csak hümmögve nézett a másikra, őszintén átgondolva a dolgot. Árnyékban voltak, ráadásul Minghao sohasem lett volna olyan szívtelen, hogy szándékosan lassan igya meg az italát. Az inkább Jeonghanra volt jellemző.
- Bármit, amit akarok? - búgta végül csábító hanglejtésben, amiről a fekete hajú már sejthette, nem ússza meg olyan könnyen az egészet. Jeonghan mutatóujjával apró köröket rajzolt a másik lapos hasán, fel a mellkasán, majd vissza egészen az alhasáig, közben tekintetével el nem engedve Minghao gyönyörű barna szemeit. - Akármit?
- Bármit - lehelte a másik ajkaira, amikor az idősebb közelebb hajolva hozzá csókot kezdeményezett.
- Holnap... - feküdt a másikra teljesen, kezeit használva arra, hogy kényelmesebben pihentethesse az állát Minghao mellkasán. - Ki sem mozdulunk a házból. Egész nap bent leszünk a légkondicionált szobánkban, felváltva szexelünk és zabálunk gyümölcssalátát tévénézés közben.
- Egész napos szex, gyümölcssaláta és tévénézés - morfondírozott el megjátszott komolysággal az ajánlaton, de az apró félmosoly az arcán elárulta, hogy már rég megvette az ötletet. - Nem is hangzik olyan rosszul.
- És egy darab göncöt sem akarok meglátni rajtad - emelte fel mutatóujját, mintegy nyomatékosítva ezt az igen lényeges részletet. - Meztelenül kell lenned egész nap.
- Még az alsógatyát se vehetem fel, amikor amúgy se akcióznánk?
- Nem, nem, semmi gatya - ingatta fejét Jeonghan, tekintetével követve azt, ahogy Minghao a limonádéért nyúlt és bele kortyolt néhányszor, majd visszatette a kisasztalra. - Már érzem, ahogy folyik rólam a víz, ráadásul hiába vagy egy dögös félisten, akkor is kezd zavarni, hogy majd összeragadunk a melegtől, szóval maximálisan ki akarom használni ezt a lehetőséget.
- Azt hiszem, ez érthető.
- És még valami! Ha bementünk, mindketten lezuhanyozunk.
- Finnyás - túrt bele fekete fürtjeibe, megtáncoltatva azokat, hogy aztán ismét a homlokába omoljanak, félig takarva szemeit.
- Te mondtad, hogy bármit kérhetek.
- Oké, lezuhanyozunk - ölelte magához a másikat, amit Jeonghan készségesen fogadott. A pár perces csendben már szinte el is bóbiskolt, mikor Minghao ismét megszólalt. - Akkor az ajánlat csak holnapra érvényes, vagy a zuhanyzás miatt tekinthető onnantól kezdve, hogy bepakoltunk a házba?
- Ezt komolyan meg kellett kérdezned?
Minghao nem válaszolt erre semmit, hanem helyette ismét a limonádés pohárért nyúlt. Picit felemelkedve ajkaihoz emelte az italt, amit végül olyan gyorsan küldött le a torkán, hogy Jeonghan attól félt, félrenyeli és fulladozni kezd tőle. Miután az utolsó cseppeket is megitta a hideg innivalóból, egy elégedett sóhajtást követően csapta vissza az asztalra az immáron üres poharat, aztán fészkelődni kezdett, hogy párját mozgásra bírja.
- Emeld fel azt a formás kis fenekedet és segíts összepakolni! - mondott mindössze ennyit, amire válaszul Jeonghan csak nevetve kászálódott ki a hintaágyból és örömmel szedegette össze a festékeket a földről.
Hiába az elviselhetetlen nyári meleg, Yoon Jeonghan egy valamiért mégis imádhatta; ott volt neki Xu Minghao, hogy élvezetesebbé tegye.
Csak nem régiben kezdtem rászokni a SEVENTEEN-re (előtte is hallgattam tőlük zeneszámokat, de komolyabban nem néztem utánuk), nagyjából a nyár vége felé, de igen gyorsan a kedvenceim lettek, ráadásul Jeonghan és Minghao párosa igen hamar belopta magát a szívembe. Nem is volt kérdés, hogy akarok velük valamint írni, legyen az egy novella, vagy egy több részek fanfiction, de még engem is meglepett, mennyire sok mindent akartam megírni ezzel a párossal :D
Ennek a löketnek az eredménye lett ez a oneshot is, ami jelenleg az egyetlen befejezett írásom ezzel a bandával és párossal. Remélem, hogy szívesen olvastátok annak ellenére, hogy mire sikerült kijavítanom és feltöltenem, pont beköszöntött az igazi őszi, esős időszak, így a nyári hangulata már nem annyira alkalomhoz illő, de hátha visszahoz így is pár emléket az elmúlt három hónapról.
